Kápolna
Lelkemnek mélyében van egy kis kápolna,
Kör alakú, magas kupola borítja.
Körbefon nyolcívű támasztó oszlopa
angyali húrjain hallatszik muzsika.
Felülről betekint körkörös nyílásán
égi kis báránykám ,
egy fényes felhőlány.
Kinyitja, becsukja kéklő
ég ablakát:
ringató dallamot játszik a tamburán .
Aléltan nézem a nyílást a magasban,
fenséges kék egem épphogy csak bevillan.
Égrésen bekúszó aranyló sugarak
alattam rajzolnak
ívükkel fényágyat.
Csorog a fénynyaláb oszlopok ívén át,
mind egy-egy kifésült gyémántos holdsugár.
Áramló fonata
legvégül összetart,
s rideg kő ágyamban
szelíden betakar.
Középen fekszem én a hideg pamlagon,
testemhez surrannak gyógyító
angyalok.
Kétfelől érkeznek, békésen egy párban,
léptüket kísérik suhogó fényszárnyak.
Fehérek, ragyogók. Arcukat takarja
testemre simuló puha, lágy tollpaplan.
Két angyal fölöttem összetart szárny-sátrat,
békésen ringatnak,akár egy mély tónak
sóhajtó hulláma.


