Nade ekkora! Tíz emelet, csaknem hatvan lakás, illetve "lakásocska"! Ki vesz ma ilyet?Azt írja ráadásul a kínálója, hogy egy-egy részlete nem eladó. Pedig egy emeletnyi belőle...., esetleg egy fél...? Még az is lehet, hogy lenne rá érdeklődő. Nagyon könnyű ám a "ház"! Nincs már benne semmi gépezet: se csap, se kályha, talán csövek se...Igazán izgató ajánlat! Kicsit dől, vagy süllyed, de talán már tovább nem..., hiszen könnyű, amint írtam. Alszik benne a "bogár, a darázs..., vele alszik a zümmögés", és "álmában csönget egy kicsit"..., de tényleg csak egy aprócskát ám! A burka potyadozik róla, na de ettől ugye, még könnyebb lesz, s egyre előnyösebb vétel. Ha végleg megszabadul minden terhétől talán még eltolhatóvá is válik. Vagy az már megtörtént vele? Nem is emlékszem..., de lehet, hogy már eltolták. Pedig fegyveres őre is vigyázott rá sokáig: maga Thúry György kapitány- karddal és pajzzsal-de sajnos háttal áll a "ház"előtti téren, így nem is láthatta, amikor lassacskán elcsordogált az élet a "ház"-ból, s a falakon csorgó vöröslő fájdalom se tűnt fel neki az egyre csendesedő alkonyokon, s árnyak teste sem lépdelt többé a betonúton. Bizony, a kapitány se rántott kardot, csak bámul továbbra is nyugat felé, pedig a lakók a Keleti-városrészbe hurcolkodtak.Kinek-kinek jobb is lett, mondják: örülnek az új , néha tágasabb, esetenként módosabb kuckóknak."Csak az a szép... kilátás!"- a hetedikről, s még feljebbről. Határokon átívelő látványa domboknak, hegyeknek, rálátás a dolgokra fentről, emelkedettség, tiszta szél, tornyok, eltűnő és épülő háztetők, a sárga buszi ott kanyarodott el, hajnalban motoszkáló zajok az ábécé mögűl, hátul meg a nyitott verandáról beszűrődő gyerekzsivaj, az iskola udvara, ahova jártunk...
Hiányzik azért nagyon. Nekem legalábbis igen. Még mindig fel kell néznem, ha előtte járok, a hetedikig, s várom a családi füttyjelet. Csak a ződ hálót lebegteti a szél, nem is számolok már visszafelé föntről: tíz, kilenc, nyóc, hét...
Elképzelem a "HÁZ"-at, mint egy ajándékdobozt, sok-sok apró fiókkal, kihúzhatókkal, s néha kikotorászok egy-két fontos emlékmorzsát abból a zöldleples kis szelencéből.Álmomban még gyakran lenézek onnan föntről a múltamra, majd csöngetek kicsit, mint a hatos buszi ott alant. Mikor felébredek, ráeszmélek, hogy lekéstem...A múltamról, s ahogy fiam írja: " Már a jövőm se a régi".
De azért szívesen megvenném azt a kis fiókot ott a hetediken, középen...Kérem mennyiért adnák vissza azt nekem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése