busz és sapka

Manapság elég divatos akció, hogy keressük és jegyezzük a "leg"-eket: a legtöbben ezt-azt csinálókon kívül a legnagyobb, legilyenebb-olyanabb dolgok és események válnak híressé csupán azért, mert ott voltak, megcsinálták, vagy mert egyszerűen csak úgy néznek ki. De egy-egy ember életében is felkerül az emléklistára jópár "leg", úgymint: a legcsodásabb nap, a leggazdagabb év, a leghosszabb utazás, a legszörnyűbb esemény,stb...Nálam az elmúlt szombaton megszületett a "legbecsületesebb város " címszó Nagykanizsát illetően. De az is lehet, hogy csak irtó mázlink volt Petikével, tehát csak a " legszerencsésebb napunk" vonul be a családi történetbe.
Az történt ugyanis, hogy szombat lévén a hagyományos hétvégi üdülési óránkat töltöttük a helyi Tesco előtereiben, ami lottófeladással egybekötött kávé-üdítőzéssel párosul a büfé napernyői alatt. Ez az az üdülési forma, amikor az ember ül valahol, szürcsöli az amúgy méregdrága italát ( melyet otthon fillérekből is kikeverhetne magának), és ha jó melegen süt a nap, azt képzeli, hogy a tengerparton van, és a gyepen túl a magas házak által takarva ott a tenger, csak éppen nem látszik. Tökéletes az idill, hiszen körülötte is henyélő, szórakozó egyedeknek tűnnek a vásárlásban megfáradt utasok, nyári ruhákban jön-megy a vegyes népség. Erre a játékos időtöltésre jó humorú kisunokánk is vevő, ha itt van nálunk.
Tehát "üdülni" mentünk hárman, és Petike hozta az új buszát, melyre igen büszke, mert jó dolgokkal érdemelte ki. Szóval cipeltük a buszt is mindenhová. Az első rituálét teljesítve a lottó feladását 200-ért megspékeltük egy afrikai állatos sorsjegy kapargatásával. Oly sikeres volt az akciónk, hogy nyertünk 300 Ft-ot ( vagyis nettó 100-at). Ettől a kellemes élménytől elvarázsolva boldogan igyekeztünk papához otthagyva a pulton a csodás járművet. Mire a bölcs nagyapó figyelmeztetett, és teljesen reménytelenül rohantunk vissza a tetthelyre. A mai világban! egyedülálló dolog történt velünk: ott lapult a busz, ahol hagytuk. Szorongattuk is utána lelkesen!
Már ekkor gyanús volt nekem ez a város! De ez még semmi ahhoz képest, ami délután történt. Ebéd után ugyanis, több ezer emberrel együtt kivonultunk a Csó-tóhoz a sárkányhajós programra. Hétágra sütött a nap, ezért a kicsi fején a dizájnosan pesties sültös, kockás sapka kötelező viselet volt a bicajozáshoz, erdei sétához. A játszótéren azonban egy mászóka magasából lehajította magáról a fűbe, megfigyelve tán a sapka röptét. Na, ott is maradt ez a szegény, árva jószág! Jó messzire kerültünk tőle a délután folyamán, mígnem egyszer csak megint szükségét láttuk feltenni, de nem volt a táskában. Iszkoltunk vissza a tömegen át a zsibongó játszótérre a forrás mellé. Útközben vizslattam a gyerekfejeket azzal a feltett szándékkal, hogy lekapom én bárkiről, ha meglátom, mert tuti, hogy ilyet ma csak az én unokám viselt ezen a vidéken. De fölöslegesen aggódtam, mert a kicsi, kockás, pesti sapka ott várt ránk a mászókára terítve.
Ez a két történés avatta fel ezen a hétvégén Nagykanizsát a " legbecsületesebb" várossá. Vagy csak Petike vonzza így a szerencsét? Lehet, hogy többször kéne vele "üdülni" a szokásos parton a szerencsejátékok árnyékában!?