A kezdőképem mottója Radnótitól való. S a késztetés is, hogy a térképet élőben látni vajh' milyen lehet ,a vers soraitól támadt bennem még kora-ifjúságomban.Levegőjegyben születve ez nem is furcsa tán részemről. Az annál inkább, hogy erre a " Nagy utazásra" ötven éves koromig vártam.Így volt megírva.Bár a képen felhők takarják a lényeget, a tájat, de éppen ez a pláne benne. A titok, amely a gomolygó pamacsok alatt húzódik, az én titkom, a mi titkunk.Ez a hihetetlenül nagy élmény ugyanis tényleg olyan, mintha varázsszőnyegen keltünk volna útra a mesében.Már majdnem egy év eltelik, mire ígéretemet betartva a vancouveri nagy kalandról elkezdem tehát megírni az útinaplót.
Mert ez a Holdbéli kép és a róla szóló beszámoló, a sejtelmes , távoli , vágyott és megtapasztalt világ életképe lesz.A magas HÁZ után a még magasabbakról,a szülőföld után a szülőként élhető földről is szó lesz.Egy más világról , amely kicsit felemelt, a szabadságról ,amely repített, hogy aztán mint a fel-fel dobott kő újra, meg újra...
Talán az sem véletlen, hogy éppen anyák napján jut eszembe belekezdeni . A szívem egy része ott maradt, hogy a lelkemet itthon táplálja.Ha befelhősödne, ha a mindennapok homályától nem látnám a lényeget, úgy szeretnék kikandikálni életemből, mint ahogy a világító szemű torony letekint fiam házára a kép bal oldalán a magasból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése