....óra vonaton. A péntek délutánom azzal telt, hogy felutaztam unokámért,Petikéért Budapestre, és azonnali melegváltással az ellenvonattal lecsorogtunk Nagykanizsára. Már régen megigértem ezt a zakatolós utazást neki. Hát , jó hosszúra sikeredett! Ráadásul a felfelé induló nemzetközi vonat késett is, így Kelenföldön kellett megszervezni az átszállást ( még jó, hogy a férfiak előrelátóbbak, és Czimi papa segített ezzel az ötlettel) , nehogy lekéssük a másik nemzetközi szerelvényt. Na, összejött a találkozás, indulhatott a várva-várt siklás a Dunántúlon át, a Duna, a Velencei-tó, a Balaton mellett. Jó lassú siklás, de "ismerd meg hazád"- mozgalomnak megfelelt az amúgy kényelmes, tiszta vonat. Ha autóval jövünk Kanizsára, akkor "az utolsó erdő után" bújik elő a város. A vonatablakból pedig a Csónakázó-tó látványa után érdemes a pakkokat összegyűjteni, és leszálláshoz készülődni.
Tehát nyolc és fél óra alatt leértünk.Indulhatott a szuperhétvége! Volt abban mindenféle gyereknek élményteli elfoglaltság: kerékpározás, ékszerteknős vásárlása, erdei séták, sárkányhajó verseny látványa, tűzoltóautó bejárása. A dédikék meglátogatását se hagytuk ki a sorból. Vasárnap autóval juttattuk vissza a kicsit Pestre dombóvári kerülővel.Tartalmas hétvége volt,és fárasztó, de megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése