Fületlen bögre

A következő verset egy reggeli rádióműsorban hallottam. Bár nem valami híres költő szerzeménye, de mondanivalójával most nagyon idekívánkozik éjfélközeli gondolataimhoz:

"Ma este elmosogattam éppen nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.

Kettő van fületlen, de előlről szépek.

Egészen olyanok, mint a többi épek.

Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,

S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom.

Hogyha képletesen fületlennek látom,

Úgy teszem-e őket életem polcára,

Hogy ne lássunk mindig arra a hibára?

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra.

Mert ( ha így térek egyszer nyugovóra)

Akkor tesz el az igazságos Isten

_ Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn-

A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel

Hátrafelé az én letörött fülemmel.

A diófa alatt...

...gyűltünk össze munkatársaimmal pénteken este a pacsai hegyen, hogy vörösbor és halászlé mellett elbúcsúzzunk a tanítási évtől, és jól kibeszéljük még egyszer a közelmúlt és a közeljövő eseményeit. Azt mondják, a diófának gyógyító ereje van, s megnyugváshoz juttat. Hát, nem is tudom. De az biztos, hogy a bor hatása intenzívebben hatott egyesek szókimondására, s ez is bír gyógyerővel néha, főként ha diófa alatt zajlik. Kolléganőnk hegyi szőlőbirtokán mindenesetre összekovácsolódni látszódott a csapat, legalábbis ami a vélt ellenségkép kialakítását illeti. Háborgás, tiltakozás, nagymellényű akciótervezés, kis rágcsálódás a történteken, felmentések, önigazolások, kinyilatkoztatások. Szegény diófa! Remélem, azért nem áll meg a fejlődésben. Éjfél után hagytuk el a tetthelyet.Én némi lelkifurdalással botorkáltam haza, ahol a három barnamaci ( a kicsi, a közepes-aki egyébként a legtermetesebbre nőtte magát kanadai magányában-, meg a nagy ) már aludt.

Lábraállás

" Nem az a dicsőség, hogy sohasem bukunk el, hanem az, hogy mindannyiszor felállunk."

Sajnos nem tudom, kinek a mondása ez, de nálunk a bejárattal szemben is olvasható, és naponta erőt ad. Valahogy úgy alakulnak már évek óta a júniusi események, hogy ez a bölcsesség kéretlenül áthatja, és segíti elviselni változatos életünket.

Így volt ez idén is. Nemcsak a tanév fejeződött be június 15-én, hanem egy ennél jelentősebb esemény is zajlott Budapesten , amely a szó átvitt és konkrét értelmében is talpraállás volt. November óta ezt a pillanatot vártuk, reméltük. A februári műtétet követő négy hónap után Czimi végre megszabadult a jobb lábára símuló, nehéz- fehér tehertől. Ezen alkalmat nemcsak a lábraállás élvezete, hanem mesziről-jött fiunk váratlan hazalátogatása is emlékezetessé tette.

A memória

Ez a kép a hosszútávú memória kialakulási folyamatának tettenérését ábrázolja.Kapcsolattaeremtés az idegrostok között, ingerületátvitel helyi konzerválása biokémiai pecséttel. Hát így néz ki az agyamban pl. az idei tanévzáró ünnepély? Mert hogy megjegyzem, hosszú távra raktározom az biztos.Mint az ábécét. Igaz is! Folytatom, ahogy ígértem.

Az E-nél Említett Emlékképekből a CikkCakkozásokról és Dörzsikézésről is sokminden marad az idegek játékaként, tehát kicsit kitérnék azokra is: Faluszerte Cikáztak már régóta a hírek, mire beütött a villám az igazgatóváltásról, már szinte mindenki tudta, csak mi nem.( Persze ki is az a Mi?) Egyesek már azt is tudták, kinek kell még mennie közülünk is. De főleg azt, hogy ki jön. Bizonyára azok tudták, akik ezt az egész csúfságos mahinációt kezdeményezték. A Dörzsölőzködések ekkor többcélúan beindultak: kisfőnökhöz, nagyfőnökhöz, csúcsfejhez tapadósan; egymáshoz, régiekhez, újakhoz kaparósan- olyan "kaparj kurta-módra". Színek jelentek meg a fúrási palettán: ki szürkévé, ki feketévé, ki naranccsá, ki vörössé, ki abszolút rózsaszínűvé vált az amúgy tarkaságával büszkélkedő, kollegálisnak ekkor sem mondható testületben. Aztán lassan lecsupaszodva a máztól feketén-fehéren kiderül, hogy ki mit rejtett, ill. kiben mi rejtőzik. A fúrt likakba, mint a memória feketelyukaiba majd összesűrűsödve hullanak ezek a napok. Vagy zöldek maradnak, mint a jelzőszínnel festett szinapszisok a memóriában. Na, ennyit erről a szakaszról.

Jöjjön E után az új betű:

É- mint Évzáró ünnepség. Mintha mi sem történne közben: remek, szuper, áhitatos, felemelő, fegyelmezett gyűlés volt. A Gyökerekkel jól kapaszkodtunk, és Szárnyakat adtunk a ballagóknak.Ez a SH- iskolák jelszava is: Gyökerek és Szárnyak.Végül aztán a bordó lufikkal elillantak a felhők közé a remények. Tekintetünket éppen az Égre szegezve hallhattuk, amint a leköszönő igazgatónő bájosan bemutatta vendégünket, aki pedig rámutatott a falnál lapuló leendő főnökünkre, akit ideszerveztek át nekünk. Na erre aztán visszatértek a szemek oda a fal mellé, arra az emberre, aztán még mielőtt szólni tudott volna ( kérdéses, hogy akart-e egyáltalán?) na, e röpke, tanácstalan szünetben megszólalt az esti katonai Takaródó trombitán, és mi bevonultunk műmosollyal bizonyítványosztani. Ezek a június havának 13. napi emlékképei -Istennek legyen hála! Ámen.

Csak szépen sorban, mint nyomok a porban-Jelzett napok

Nem is olyan egyértelmű, hogy miért és kinek ír az ember blogot. Talán magunknak írjuk, talán más is olvassa, talán akarunk emlékezni elmúlt napjainkra, talán jobb lenne, ha nem maradna nyoma napi- heti- havi hangulatainknak.Persze, ha már Á-t mond az ember, mondjon B-t is, esetleg C-t, vagy jöhet az összes többi nap az ÁBC-ből.Nyomok az egyéni történelemből, s nem mindegyik fényes, de hát ez van.
A- mint Az a nap ,amikor "mélyen tisztelt" felsőbb vezetésünk közölte, hogy ez így nem mehet tovább. Azt nem mondták, hogy mi? nem stimmel.
Á-Ez nem lehet igaz- mondogattuk hosszasan elemezve, kivel is van problémájuk.Persze mindenki mást okolt.
B-mint az a nap, amikor ismét kiszálltak, és közölték, hogy most már aztán tényleg szedjük össze magunkat, mert lesz, ami lesz, meglátjuk majd. Brrr!-eszméltünk fel borzongva. Tehát velünk van a Baj! Bambulva, majd aztán lázasan vitattuk, hogy is értelmezzük, mit is tegyünk. Bár mindegy volt, mert rövid idő múlva újra kiszálltak, és Bejelentették, hogy bizony nekünk Bajaink ( ekkor már többesben) orvoslásához új igazgató-pardon, tagintézményvezető- kell, és ők ezt jószándékúan Biztosítják nekünk.
C- azok a napok, amikor Cirmos Cica módjára elkezdődtek a
CSendesnek éppen nem igérkező
D-napok, melyek jellegzetes viselkedésmódjai: a CikkCakkozások és DörzsölőzköDések.
E-ről bővebben majd legközelebb írom meg visszaemlékezéseimet.