...gyűltünk össze munkatársaimmal pénteken este a pacsai hegyen, hogy vörösbor és halászlé mellett elbúcsúzzunk a tanítási évtől, és jól kibeszéljük még egyszer a közelmúlt és a közeljövő eseményeit. Azt mondják, a diófának gyógyító ereje van, s megnyugváshoz juttat. Hát, nem is tudom. De az biztos, hogy a bor hatása intenzívebben hatott egyesek szókimondására, s ez is bír gyógyerővel néha, főként ha diófa alatt zajlik. Kolléganőnk hegyi szőlőbirtokán mindenesetre összekovácsolódni látszódott a csapat, legalábbis ami a vélt ellenségkép kialakítását illeti. Háborgás, tiltakozás, nagymellényű akciótervezés, kis rágcsálódás a történteken, felmentések, önigazolások, kinyilatkoztatások. Szegény diófa! Remélem, azért nem áll meg a fejlődésben. Éjfél után hagytuk el a tetthelyet.Én némi lelkifurdalással botorkáltam haza, ahol a három barnamaci ( a kicsi, a közepes-aki egyébként a legtermetesebbre nőtte magát kanadai magányában-, meg a nagy ) már aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése