A következő verset egy reggeli rádióműsorban hallottam. Bár nem valami híres költő szerzeménye, de mondanivalójával most nagyon idekívánkozik éjfélközeli gondolataimhoz:
"Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de előlről szépek.
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most eszembe jutott sok felebarátom.
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra.
Mert ( ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
_ Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn-
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
A verset Márjássyné nevü asszony írta és nem Túrmezei Erzsébet.
VálaszTörlés