" Nem az a dicsőség, hogy sohasem bukunk el, hanem az, hogy mindannyiszor felállunk."
Sajnos nem tudom, kinek a mondása ez, de nálunk a bejárattal szemben is olvasható, és naponta erőt ad. Valahogy úgy alakulnak már évek óta a júniusi események, hogy ez a bölcsesség kéretlenül áthatja, és segíti elviselni változatos életünket.
Így volt ez idén is. Nemcsak a tanév fejeződött be június 15-én, hanem egy ennél jelentősebb esemény is zajlott Budapesten , amely a szó átvitt és konkrét értelmében is talpraállás volt. November óta ezt a pillanatot vártuk, reméltük. A februári műtétet követő négy hónap után Czimi végre megszabadult a jobb lábára símuló, nehéz- fehér tehertől. Ezen alkalmat nemcsak a lábraállás élvezete, hanem mesziről-jött fiunk váratlan hazalátogatása is emlékezetessé tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése