A memória

Ez a kép a hosszútávú memória kialakulási folyamatának tettenérését ábrázolja.Kapcsolattaeremtés az idegrostok között, ingerületátvitel helyi konzerválása biokémiai pecséttel. Hát így néz ki az agyamban pl. az idei tanévzáró ünnepély? Mert hogy megjegyzem, hosszú távra raktározom az biztos.Mint az ábécét. Igaz is! Folytatom, ahogy ígértem.

Az E-nél Említett Emlékképekből a CikkCakkozásokról és Dörzsikézésről is sokminden marad az idegek játékaként, tehát kicsit kitérnék azokra is: Faluszerte Cikáztak már régóta a hírek, mire beütött a villám az igazgatóváltásról, már szinte mindenki tudta, csak mi nem.( Persze ki is az a Mi?) Egyesek már azt is tudták, kinek kell még mennie közülünk is. De főleg azt, hogy ki jön. Bizonyára azok tudták, akik ezt az egész csúfságos mahinációt kezdeményezték. A Dörzsölőzködések ekkor többcélúan beindultak: kisfőnökhöz, nagyfőnökhöz, csúcsfejhez tapadósan; egymáshoz, régiekhez, újakhoz kaparósan- olyan "kaparj kurta-módra". Színek jelentek meg a fúrási palettán: ki szürkévé, ki feketévé, ki naranccsá, ki vörössé, ki abszolút rózsaszínűvé vált az amúgy tarkaságával büszkélkedő, kollegálisnak ekkor sem mondható testületben. Aztán lassan lecsupaszodva a máztól feketén-fehéren kiderül, hogy ki mit rejtett, ill. kiben mi rejtőzik. A fúrt likakba, mint a memória feketelyukaiba majd összesűrűsödve hullanak ezek a napok. Vagy zöldek maradnak, mint a jelzőszínnel festett szinapszisok a memóriában. Na, ennyit erről a szakaszról.

Jöjjön E után az új betű:

É- mint Évzáró ünnepség. Mintha mi sem történne közben: remek, szuper, áhitatos, felemelő, fegyelmezett gyűlés volt. A Gyökerekkel jól kapaszkodtunk, és Szárnyakat adtunk a ballagóknak.Ez a SH- iskolák jelszava is: Gyökerek és Szárnyak.Végül aztán a bordó lufikkal elillantak a felhők közé a remények. Tekintetünket éppen az Égre szegezve hallhattuk, amint a leköszönő igazgatónő bájosan bemutatta vendégünket, aki pedig rámutatott a falnál lapuló leendő főnökünkre, akit ideszerveztek át nekünk. Na erre aztán visszatértek a szemek oda a fal mellé, arra az emberre, aztán még mielőtt szólni tudott volna ( kérdéses, hogy akart-e egyáltalán?) na, e röpke, tanácstalan szünetben megszólalt az esti katonai Takaródó trombitán, és mi bevonultunk műmosollyal bizonyítványosztani. Ezek a június havának 13. napi emlékképei -Istennek legyen hála! Ámen.