Szívünkből néha kivirágzanak fontos, megszelidítendő rózsa-vágyaink, melyeket aztán öntöznünk kell, kapálgatnunk, gyomlálgatnunk, megvédenünk,...(mint a Kishercegnek az övét, melyet otthagyott, azon a bizonyos bolygón). Ja, és semmiképpen nem szabad cserbenhagynunk őket, hamár úgy alakult, hogy a mi virágaink lettek.
Nahát így jártam én ezekkel a rózsákkal.A képen látható szálak mind nem az enyémek, csak egy szál miatt somolyog a háttérben a képem.A lelkembe költözött bimbócskástól, melyet e nőnapi adományokkal szinte egyidejűleg nyertem el azon az új "bolygón", melyet kaptam a sorstól.
Dalolós jókedvű , piros arcú nénik és bácsik, asszonyok és lányok, urak és hölgyek ők, akiknek fontossá vált saját kis közösségükben tenni valami vidámat önmagukért és egymásért.
Velük osztozok mostanában az éneklés nyújtotta örömökben, feladatokban.Ők hívtak meg "kertésznek" lélek-rózsáik ápolásának megtisztelő terhét felvállalni. Szívemben ők a Rajki Rózsák.Sokat tanulok tőlük és velük, s nemcsak énekelni, hanem elmerülni az emberi természet gazdagságában.Most érzem csak igazán, hogy nem volt tán hiábavaló a gyötrelem, mely elborította lényemet azon másik bolygóm kényszerű elhagyása után.
Megtanultam szeretni nemcsak a rózsák illatát, hanem tüskéit is, hiszen-hogy a közhelyízű mondással legyen szólva- "Nincsen rózsa tövis nélkül". Megfordítva: Ha tüske van, remélhetően rózsa is tartozik hozzá.Csak ne hagyjuk elhervadni.
Rajtam nem múlik.
