Kápolna

Lelkemnek mélyében van egy kis kápolna,

Kör alakú, magas kupola borítja.

Körbefon nyolcívű támasztó oszlopa

angyali húrjain hallatszik muzsika.

 

Felülről betekint körkörös nyílásán

 égi kis báránykám , egy fényes felhőlány.

Kinyitja, becsukja  kéklő ég ablakát:

ringató dallamot játszik a tamburán .

 

Aléltan nézem a nyílást a magasban,

fenséges kék egem épphogy csak bevillan.

Égrésen bekúszó aranyló sugarak

 alattam rajzolnak ívükkel fényágyat.

 

Csorog a fénynyaláb oszlopok ívén át,

 mind egy-egy  kifésült gyémántos holdsugár.

Áramló fonata  legvégül összetart,

 s rideg kő ágyamban szelíden betakar.

 

Középen fekszem én a hideg pamlagon,

testemhez surrannak gyógyító  angyalok.

Kétfelől érkeznek, békésen egy párban,

léptüket kísérik  suhogó fényszárnyak.

 

Fehérek, ragyogók. Arcukat takarja

testemre simuló puha, lágy tollpaplan.

Két angyal fölöttem összetart szárny-sátrat,

békésen ringatnak,akár egy mély tónak

sóhajtó hulláma.